(Szolgálati közlemény: a Törvénytelen Észosztó nem politikai, hanem filozófiai blog, és - hacsak egy hacker nem lép közbe - a jövőben is az marad. Csakhogy a filozófia sem mindig azt jelenti, hogy az ember az elefántcsonttorony mélyén, az íróasztala előtt lamentál az élet nagy kérdéseiről. Sokszor a gyakorlati problémák épp annyi gondolkodni valót adnak, mint az elméletiek - például Platón is sokat írt az állam és a társadalom ideális működéséről. Nem akarom magamat Platónhoz mérni, de most én is valami ilyesmit fogok tenni.)

Sose gondoltam, hogy valaha a Pride védelmére fogok kelni, de most ezt is kitermelte magából a kies hazai közélet. Az elmúlt pár évben következetesen távol maradtam a szivárványos menettől (régebben ...

Az úgynevezett emergentista   filozófiai iskola sokat foglalkozik azzal, hogy az empirikus tudományok a valóságot valamilyen rétegzett módon ábrázolják, ahol az egyes szaktudományok területe egy-egy rétegnek feleltethető meg. Legtöbbször úgy szokás gondolni, hogy

• legalul van a fizika szintje, vagyis a részecskék, az erők és az energia világa;
• aztán jön a kémia szintje, vagyis az atomi szintnél kezdődő, élettelen anyag világa;
• aztán jön a biológiai szint, az élő szervezetek világa;
• majd a pszichológiai szint, a tudatos tapasztalatok világa.

A kérdés ezután az, mi a viszonya a különböző szinteknek.

Mára elég jól sikerült a kémiát a fizika segítségével magyarázni, ha pedig sikerül megnyugtató választ ...

Elnézést a spoilerérzékenyektől, de nem tudom megállni, hogy az irományomat ne kezdjem rögtön a konklúzióval: a tudomány és a vallás úgynevezett szembenállása egy mítosz. Mást mondanak, ez igaz, de csak azért, mert másról is beszélnek.

Kezdeném azzal, ho nnan is közelítek én ehhez a "vallás versus tudomány" dologhoz. Egyrészt keresztény vagyok, aki magát római katolikusnak érzi és vallja. Ez az elköteleződésem csak felnőtt fejjel vált tudatossá, nagyjából egy időben a filozófia iránti érdeklődésemmel. Nem mondanám, hogy a kettő között oksági összefüggés lenne, de ennek az együttállásnak volt a következménye, hogy hívővé válásommal párhuzamosan ismertem meg a kereszténységgel szemben felhozott ellenvetéseket is. ...

Vannak kijelentések, amelyeket nem lehet elégszer idézni. Ilyenek Stephen Hawking és Leonard Mlodinow közös könyvének,  A nagy terv nek szállóigévé vált  mondatai :

"A filozófia halott. Nem tartott lépést a természettudományok fejlődésével, főleg a fizikáéval. Mára a tudósok váltak fáklyavivővé a megismerésért folyó küzdelemben."

Ezzel a kijelentéssel elég sok probléma akad. Az egyik, hogy ha a halál beálltát ez igazolja: "nem tartott lépést a természettudományok fejlődésével, főleg a fizikáéval", akkor az egész összeomlik - merthogy ez nem igaz. Az analitikus filozófián belül pezsgő terület a fizika filozófiája , amelyet többnyire olyan filozófusok művelnek, akik egyben fizikusok is. Vagy vegyük például Daniel ...

A párizsi olimpia megnyitójának története igencsak szaftosra sikerült.

A nézők egyik fele felháborodott. Ezután a másik fele felháborodott azon, hogy az egyik felháborodott. Ezután az egyik fele felháborodott azon, hogy a másik fele felháborodott azon, hogy ők felháborodtak. A nézők egyik fele szerint a megnyitó súlyosan elítélendő, mert gyalázza a kereszténységet. A másik fele szerint a nézők egyik fele súlyosan elítélendő, mert kereszténygyalázást kiált ott, ahol az nincs. A nézők egyik fele szerint a másik fele súlyosan elítélendő, mert mentegetni akarja a súlyosan elítélendő megnyitót.

Ezután már csak annyi a kérdés: mi a halál folyik itt?

Nehéz rendet tenni egy olyan vitában, ahol a felek egyedül egy dologban ...

Bár a média fősodra továbbra sem a filozófus szakma eseményeit igyekszik dokumentálni, az analitikus filozófia berkeiben azért hír volt, amikor idén tavasszal meghalt Daniel Dennett. Ő volt az elmefilozófia, a kognitív tudományok és a biológiafilozófia egyik nagyágyúja – na és az úgynevezett „új ateizmus” egyik vezéralakja. (Bár, tegyük hozzá, ez egy ad hoc elnevezés: valójában egy 18. század óta létező, szcientista, vallásellenes irányzatról van szó.) Én itt most mégsem magáról Dennettről szólnék pár szót, hanem egy (számomra) irritáló jelenségről, amelybe ezúttal is volt balszerencsém belebotlani. Nevezetesen: ha meghal egy neves ateista, akkor előbb-utóbb valaki szükségképpen megjegyzi, hogy az illető bizonyára ...