(Szolgálati közlemény: a Törvénytelen Észosztó nem politikai, hanem filozófiai blog, és - hacsak egy hacker nem lép közbe - a jövőben is az marad. Csakhogy a filozófia sem mindig azt jelenti, hogy az ember az elefántcsonttorony mélyén, az íróasztala előtt lamentál az élet nagy kérdéseiről. Sokszor a gyakorlati problémák épp annyi gondolkodni valót adnak, mint az elméletiek - például Platón is sokat írt az állam és a társadalom ideális működéséről. Nem akarom magamat Platónhoz mérni, de most én is valami ilyesmit fogok tenni.)

Sose gondoltam, hogy valaha a Pride védelmére fogok kelni, de most ezt is kitermelte magából a kies hazai közélet. Az elmúlt pár évben következetesen távol maradtam a szivárványos menettől (régebben is csak egyszer voltam, kíváncsiságból). Úgy gondoltam: keresztényként van a világnézetemnek olyan része - nem annyira konkrét tanítások, mint inkább attitűdök, ízlésfajták -, amelyek kizárják azt, hogy melegfelvonulásra járjak. Idén azonban lehet, hogy kimegyek (legfeljebb kifestett arccal, hogy a hatóságok nehezebben azonosítsanak). Az ugyanis, hogy az államhatalom egy intéssel betilt egy demonstrációt, mélységesen ijesztő és felkavaró, vagy még annál is több.

Mert igazából nem arról van szó, hogy szeretjük-e a Pride-ot. Aki nem szereti, az eddig is megtehette, hogy nem megy el rá. Azt is, hogy hangosan fúj rá a médiában, hiszen ez is állampolgári joga. Igazából, ha valaki nem ért egyet a Pride-dal, az a magánügye; demokráciában senki nézete nem felsőbbrendű. Volt idő, amikor a vallási rendezvények voltak tiltottak, csak mert egyesek szerint azok a nép ópiumát árusító drogpartik. Azok a hívők, akik most sűrűn bólogatnak a Pride tiltására, bizonyára megfeledkeztek az aranyszabályról: "És ahogy akarjátok, hogy az emberek veletek bánjanak, ugyanúgy bánjatok ti is velük." (Lk 6:31) Ha ez az igehely ugyanolyan népszerű lenne, mint azok, amelyek a homoszexualitást ítélik el, a világ jobb hely lenne.

De nem tudom leküzdeni a vitázó énemet, ezért megpróbálom végiggondolni, mi van a tarsolyában annak, aki a betiltás mellett érvel. Ha szabad kiforgatnom Jane Austen regényének címét: mi szól a Pride (Büszkeség) ellen a puszta Prejudice-on (Balítéleten) kívül?

Kétféleképpen lehet ellenezni a melegfelvonulást: elvi/erkölcsi alapon, vagy gyakorlati alapon. Ami az előbbit illeti: sokaknak az a baja vele, hogy látványosan és kihívóan tematizálja a szexualitást. Ezt megértem, de ez nem tény, hanem ízlés dolga, és ízlés alapján ugyebár nem tiltunk semmit. Mások azért ellenzik, mert olyan életformákat akar elfogadtatni, amelyeket a keresztény hagyomány helytelenít. Erről pedig azt gondolom, hogy a homoszexualitás-vita a hívők belügye, és nem tartozik a tágabb kultúrára. (Nem keresztények számára a "melegkérdés" többnyire nem létezik, mert nem merül fel, hogy két felnőtt konszenzuális kapcsolatával bármi baj lehetne.)

Az az állítás viszont, hogy a Pride látványa káros a gyerekekre, nem ízlés-, és nem is erkölcsi ítélet, hanem egy kemény empirikus kijelentés. Ha igaz, akkor azt számtalan kutatásnak kellene igazolnia. Ráadásul hazánkban már 1997 óta megrendezik a felvonulást, tehát így már bizonyára az én generációm is érintett. Aki szeretné igazolni ezt a hipotézist, annak javaslok pár tippet. Ad egy: keressen korrelációt bizonyos mentális/szociális problémák előfordulása és a Pride elindulása között. Ad kettő: mutassa meg, hogy nem csak korrelációról, hanem ok-okozati összefüggésről van szó. Ez nehéz lesz, mert ehhez kismillió egyéb oksági tényezőt kell kizárni. A kutatás évekig fog tartani, de addig, ha szabad kérnem, tartsák magukat az ártatlanság vélelméhez és ne tiltsanak semmit.

Másik gyakori - és éppoly megengedhetetlen - magatartás a közöny. "Nincs nekem semmi közöm hozzá" - mondják sokan -, "eddig sem jártam a Pride-ra, és nem fog hiányozni". Csakhogy most nem egy felvonulást tiltottak be, hanem a szabad gyülekezést, en bloc. A törvényben az áll, hogy tilos az olyan demonstráció, amely a "gyermekvédelmi törvényben" foglalt tartalmakat jeleníti meg. Mit jelent ez? Azt, hogy mostantól nem lehet LMBTQ-ügyben semmilyen célért demonstrálni. De hiba azt gondolni, hogy a dolog megáll az LMBTQ-nál: más rendezvényeket betilthatnak más, ugyanilyen átlátszó indokokkal.

Én sokáig véltem úgy, hogy Magyarországon nincs diktatúra. A diktatúrázás túlzás, kontraproduktív, ráadásul kiüresíti a kifejezést - gondoltam. Ha a "diktatúra" szót elpazaroljuk hazánkra, akkor mit mondjunk Észak-Koreára vagy az Iszlám Államra? Azzal érveltem, hogy egy diktatúrában nincs gyülekezési szabadság, nálunk viszont az ember mégiscsak tüntethet azért, amiért szeretne, legfeljebb kap néhány epés megjegyzést a kormányközeli sajtóban.

2025. március 18-án, a törvény megszavazásakor ez az érv szertefoszlott a semmibe. Megadom magam, és elismerem: Magyarországon diktatúra van.