Legutóbbi alkalommal röviden körüljártuk az a priori tudás kérdéskörét. Összegezve:

• egyes ismeretek a prioriak, vagyis az eldöntésükhöz nem kell megfigyeléseket végeznem a világról;
• az ilyen ismeretek általában a logikai összefüggésekről szólnak, de ezek segítségével a fizikai valóságban is sok mindent el lehet dönteni (pl.: ha egy fal teljesen zöld, akkor biztos nem teljesen piros);
• de rengeteg dolgot nem lehet így megállapítani, csak megfigyelések segítségével.

A kérdés ezek után: min múlik az, hogy egy állítást el lehet-e dönteni a priori, vagy sem. Ha a matematika és a logika működik "a fotelből", akkor miért nem működik így a fizika vagy a biológia?

Szükségszerű versus kontingens

Ahhoz, hogy megtaláljuk ehhez a kulcsot, a szükségszerű és a kontingens fogalmai körül kell szaglásznunk egy kicsit. Azt hiszem, jobb előbb az első fogalmat tisztáznunk, mert a kontingens leginkább úgy érthető meg, hogy ilyen az, ami nem szükségszerű. A gubanc ott kezdődik, hogy nem egyféle szükségszerűségről beszélhetünk, hanem legalább négyről.

Logikailag szükségszerű = ilyen minden olyan állítás, amelynek a tagadása önellentmondásos (pl.: "minden agglegény nőtlen" - nos, el tudunk gondolni koherensen egy nős agglegényt?).

Metafizikailag szükségszerű = ha a világban egy adott dolog olyan, hogy önellentmondásra vezetne, ha másképp lenne (példát szándékosan nem írok, mert nem nagyon van egyetértés arról, mi ilyen).

Fizikailag szükségszerű = ha a fizikai törvények nem teszik lehetővé, hogy a dolog máshogy legyen (pl.: "a gravitáció fordítottan arányos a két test közti távolság négyzetével").

Episztemikusan szükségszerű = ha valamiről tudjuk, hogy igaz (pl.: "Napóleon 1821-ben hunyt el"). (Rövid megjegyzés: az "episztemikus" az analitikus filozófusok egyik kedvenc szava. Jelentése nagyjából annyi, hogy "a tudással, ill. megismeréssel kapcsolatos".)

Nos, ha egy fogalom ennyire tarkabarka, akkor még szép, hogy a különböző fajtái nem feltétlenül járnak együtt.

1) Ami episztemikusan szükségszerű, az fizikailag, pláne logikailag nem feltétlenül. Oké, hogy Napóleon 1821-ben hunyt el, de semmi fizikailag lehetetlen nem lett volna abban, hogy tovább éljen, vagy mondjuk elessen a waterloo-i csatában.

2) Aztán, ami fizikailag szükségszerű, az logikailag nem feltétlenül. Semmi önellentmondás nincs abban, hogy a gravitáció a távolság köbével legyen arányos, csak egyszerűen a tapasztalataink azt mutatják, hogy ez nem így van.

3) A kérdés, hogy a logikai és metafizikai szükségszerűség mindig együttjár-e, régóta hot topic a filozófusok között. Ebbe én most nem akarok belemenni, mert 1. nincs határozott álláspontom ez ügyben, 2. itt most annyira nem is lényeges. Maradjunk annyiban, hogy a logikai és metafizikai szükségszerűség, ha nem is pontosan ugyanaz, de valami nagyon hasonló - legalábbis, ha összehasonlítjuk a fizikai és az episztemikus szükségszerűséggel, ami meg totálisan más. Egy példával élve: lehet, hogy egy zoológusnak nagyon fontos a különbség a nílusi krokodil és az aligátor között, de ha ezt a két állatot összehasonlítjuk a mókussal, a papagájjal és a csimpánzzal, akkor még mindig nagyon hasonlónak fognak tűnni. Valami ilyesmi a helyzet a logikai és a metafizikai szükségszerűséggel. Mindkettő az ellentmondáshoz kapcsolódik: ami logikailag/metafizikailag lehetetlen, az önellentmondásos. A fizikai szükségszerűség viszont csak abból következik, hogy a fizikai törvények bizonyos dolgokat "előírnak", más dolgokat pedig "megtiltanak". Ennek semmi köze az ellentmondásossághoz. (Ha lenne köze, akkor nem lenne szükség megfigyelésekre, hogy felfedezzük a természeti törvényeket!)

A szükségszerű ellentéte a lehetetlen, amit a legkönnyebb úgy definiálni, hogy szükségszerű, hogy hamis legyen. De a kettő közé beékelődve van egy harmadik, nagyon fontos kategória: a kontingens. Kontingensnek nevezzük azt, ami nem szükségszerű, de nem is lehetetlen, vagyis ami "lehet, hogy igaz, de lehet, hogy hamis". Valójában a világról való ismereteink jó részét a kontingens dolgok teszik ki. Ilyen mondjuk az, hogy "van-e otthon tej?" (lehet, hogy van, de lehet, hogy elfogyott), "milyen a kérődzők gyomrának felépítése?" (ez többféleképpen is alakulhatott az evolúció során), vagy "hány éves Sanyi?" (nullától száz feletti számokig bármi elképzelhető).

De mi köze mindennek az a priorihoz? Ismételjük vissza még egyszer, mi a metafizikai szükségszerűség: ha a világban egy adott dolog olyan, hogy önellentmondásra vezetne, ha másképp lenne. De ha halljuk az "ellentmondás" kifejezést, akkor jó, ha bekapcsol az apriori-radarunk. Az ellentmondásmentesség elve ugyanis vastagon a priori elv: a tapasztalat sohasem írhatja felül, hiszen már ahhoz is be kell tartanunk, hogy egyáltalán értelmezni tudjuk a tapasztalatainkat! Viszont, ha a valamire csak egyetlen ellentmondásmentes megoldás létezik, akkor ott nincs szükség megfigyelésekre. Csak annyit kell tennünk, hogy elővesszük a fényesre csiszolt logikánkat, és megnézzük, melyik ez az egyetlen lehetőség. Ha viszont nem egy, hanem több, egyformán ellentmondásmentes lehetőségünk van, akkor ez a módszer nem működik. Ekkor csak az a megoldás marad, hogy - leegyszerűsítve - odamegyünk, és megnézzük, hogyan vannak a dolgok ténylegesen. Az összefüggés tehát így fest:

1) Ha a dolog szükségszerű, akkor a priori is eldönthető.

2) Ha a dolog kontingens, akkor csak megfigyelésekkel dönthető el.

(Egy kis kitérő: egyesek talán kifogásolhatják, hogy kihagytam az analitikus és szintetikus állítások közti különbséget. Analitikus állításnak azt nevezik, ahol a szavak jelentéséből már önmagában következik, hogy a mondat igaz-e vagy hamis. A klasszikus példával élve ilyen, hogy "minden agglegény nőtlen". Szintetikus pedig minden, ami nem ilyen, például "Sanyi macskája vörös" - itt sem a "Sanyi", sem a "macska" sem a "vörös" szó jelentéséből nem következik, hogy igaznak kell lennie. Gyakori nézet - főleg a logikai pozitivizmus farvizén - hogy egy állítás csak akkor dönthető el a priori, ha analitikus, és minden szintetikus állításhoz megfigyelések kellenek. Ezzel most nem foglalkozom, egyetlen okból: szerintem az a priori ismereteket jobban jellemzi a szükségszerűség, mint az analitikusság. Az olyan tételek például, hogy "végtelenül sok prímszám létezik", a prioriak és szükségszerűek, de hogy analitikusak lennének, az már nem olyan biztos.)

Térjünk vissza arra a vádra, amellyel (az előző posztban) indítottunk: "a metafizika megfigyelések nélkül, fogalmi spekulációkkal akarja eldönteni, hogyan vannak a dolgok a valóságban". Mostanra reményeim szerint világossá vált, hogy ez nem feltétlenül hiba. Egyedül akkor megbocsáthatatlan vétek, ha kontingens dolgokat akarunk eldönteni így. De pontosan ki és hol követ el ilyesmit? Erről majd a következőkben.